El sem hiszitek, ma mi történt! Békésen szunyókáltam délután a gyönyörű ágyikómban, amikor egyszer csak, hoppá, meghallottam anya hangját. Ez nem is lett volna olyan furcsa akkor, ha anya itthon lett volna. De nem! Nem is volt itthon! Akkor meg hogy van ez? Én ilyent még életemben nem láttam! Illetve hallottam! Hogyan hallhatom a hangját, ha egyszer nincs itt? Ráadásul rólam beszélt, meg az én mesekönyvemről. Egy nagyon kedves hangú néni kérdezgette, anya meg válaszolgatott. De ilyent!

Ez a mesekönyv!

Annyira figyeltem, hogy még a szunyókálást is abbahagytam. Vártam, hogy most mi lesz. És akkor anya egyszer csak hazajött. Úgy, mintha eddig nem is otthon beszélt volna. Gyorsan odaszaladtam hozzá és felöltöttem a legkérdőbb pofámat. Anya akkor elmagyarázta, hogy a Klubrádióban volt, ahol egy Nagy generáció című műsorban kérdezgették rólam, meg a mesekönyvről, meg a kutyákról úgy általában. És azt a kedves hangú nénit úgy hívják, hogy Mélykuti Ilona. És van neki egy honlapja is, azt meg úgy hívják, hogy www.nagygeneracio.hu. És ez a beszélgetés majd azon a honlapon is rajta lesz, hogy aki akarja, az ott is meghallgathassa.

De addig is ti meghallgathatjátok, ha ide kattintotok!

Most már értek mindent!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Kihallgattam, amikor anya beszélgetett Mélykuti Ilonával. Akkor kezdtem hegyezni a fülemet – na erről a hegyezésről is van véleményem, bele is írtam a mesekönyvembe – szóval akkor kezdtem igazán fülelni, amikor anya azt mondta, hogy ő szívesen beszél rólam a Klubrádióban.

Kép: alfahir.hu
Ez a zebra kifeküdt a Klubrádiótól

Rólam meg róla. Vagyis rólunk. Mert szerdán 3-tól 4-ig van egy Nagy Generáció című műsor, és azt a műsort ez a Mélykuti Ilona vezeti. Meg még vasárnap 11-kor is. Én persze nem értem pontosan, hogyan kell egy műsort vezetni. Azt tudom, hogy hogyan kell autót vezetni. Kell forgatni ott elől azt a nagy karikát és sokszor kell mondogatni, hogy a többi milyen rosszul forgatja. (Még olyan szavakat is hallok néha, amiket nekem nem szabad mondanom.) Mert a többi az mind nem tud vezetni. Csak az, akinek éppen az autójában ülsz. De vajon mit forgat egy műsorvezető? Neki is van olyan nagy karikája? Most eszembe is jutott, azt a karikát úgy hívják, hogy kormány. Na, ez bonyolult. Mert mást is hívnak úgy, hogy kormány. De én nem politizálok.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Anya leült velem beszélni. Komolyan. Az ilyenből soha nem szokott semmi jó kisülni. (Kisülni a husi, meg a sütemény szokott. Hogy erre miért ezt mondják az emberek, az előttem rejtély. De nem ez az első ilyen buta ember-kifejezés.)

Fotó:tutitippek Fotó: andi76.gportal.hu
Ugye, ez is kisült!

Na, a lényeg az, hogy nem hívhatom meg a könyvem bemutatójára az összes barátomat. Elsősorban a kutya-barátaimat nem. Mert hogy akkor ott óriási csaholás, meg ugrabugrálás lesz. Hogy ez miért baj anyának, azt nem tudom. Tudtommal a kutyák nem tudnak tapsolni. Akkor meg hogyan mutassák ki, hogy el vannak ragadtatva a könyvemtől? No, meg persze tőlem.

És még az ember- meg gyerekbarátaim közül sem hívhatok meg mindenkit. Mert hogy nem férnének mind be. Ezt mondta anya. Akkor meg miért nem a Népligetben tartják azt a könyvbemutatót? Vagy a Margitszigeten? Oda biztosan beférne az összes barátom!

Hát ez van. Most mit csináljak? Ugye senki nem fog megsértődni, ha nem tudom meghívni? Majd megveszik a mesekönyvemet és az már majdnem ugyanaz, mintha ott lettek volna.

Anya azzal vigasztalt, hogy majd még lesz dedikálás, és oda mindenki eljöhet. Meg hogy majd én is dedikálhatok. Kár, hogy nem tudom, mi az a dedikálás. De addigra majd megtanulom. Bízzatok bennem!

ILYEN SZOMORÚ VAGYOK

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Közeledik a könyvbemutatóm! Már készülnek a meghívók. Anya mondta. Meg azt is mondta, hogy én is meghívhatom majd a barátaimat.

Azt nem értettem pontosan, hogy a kutya barátaimra gondolt-e, vagy az ember-gyerekekre, meg a felnőttekre. De ha nem a futtatón lesz a könyvbemutató – nem ott lesz – akkor nem hiszem, hogy örülne, ha az összes kutyahaverom megjelenne.

Ő Grabovszki. Jó haver

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Én nem is gondoltam volna, hogy ennyi ember dolgozik az ÉN mesekönyvemen! Igaz, még soha nem írtam mesekönyvet. Képzeljétek el, hogy az nem is elég, hogy megírtam az életemet – na jó, anya segített egy kicsit – abból még nem lesz mesekönyv. Mert a mesekönyvbe kellenek képek, meg rajzok, hogy a kisgyerekek szívesen lapozgassák. És nem elég, hogy ketten is készítettek rólam fotókat – persze szebbnél szebbeket, hiszen én magam is gyönyörű vagyok – hanem még kell hozzá egy külön néni, aki beleteszi a könyvbe a képeket. Meg még rajzol is hozzá. Anya azt mondja, őt hívják grafikusnak. Hát, nekem van egy szuper grafikusom, bármit is jelentsen ez.

Éppen játszom

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Láttam már milyen lesz a mesekönyv! Még nincs teljesen készen, de már most látszik, hogy nagyon, de nagyon gyönyörű lesz! No persze elsősorban azért, mert én magam sem vagyok csúnya. Igaz, ma egy teljes óra hosszat kellett feküdnöm és vigyorognom ki a fejemből, mert még több képet akartak rólam csinálni. Persze, azt is a mesekönyvhöz. Ezért aztán nem bántam. Meg kaptam jó sok falatkát is, hogy szépen feküdjek.

Finom a kötél-labdám

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Szilárd a Marci gazdája. Marci meg egy vizsla. Ők is szerepelnek a mesekönyvemben. Majd megismeritek őket.

És Szilárd nekünk ajándékozott egy gyöööönyörű fotót, amit ő készített rólam. Öt az egyben…. (na ezt persze még nem értitek, de majd megtudjátok, mi az 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ez a könyvírás a fészbukon kezdődött. (Jó, tudom, hogy Facebook-nak kell írni, de annak semmi értelme.)

És nagyon sokan kedvelték, amiket írtam, és kértek újabb, meg újabb történeteket. De nem ám csak a nagyobb gyerekek, hanem még a felnőttek is! A kutya-haverokról nem is beszélve. De az a néni, aki szerkeszti a mesekönyvemet, azt mondta, hogy sok szülő nem szereti, ha az embergyereke fészbukozik. Mert az a gyerekre veszélyes lehet. Anya azt mondta, hogy van ebben valami. És akkor azért, hogy a kis embergyerekek ne használják a fészbukot, inkább csináltunk egy blogot. Mert az csöppet sem veszélyes. És ha majd elolvassátok a mesekönyvemet, akkor látni fogjátok, hogy én milyen szép vagyok. Mert lesznek benne képek is. És azt is megtudhatjátok, hogy tényleg milyen okos vagyok.

Meg ide is teszek fel képeket. Hogy jól megismerjetek majd az utcán is. Hogy tudjátok, hogy én vagyok az a híres DRAZSÉ!

Itt 1 éves voltam. Látjátok, mit kaptam?

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Sziasztok Kedves Barátaim!

Most biztosan csodálkoztok, hogy a Facebook-ról átköltöztem ide, a cafeblog-ra. Hát ne nagyon csodálkozzatok! Én hamarosan olyan, de olyan híres leszek, hogy megérdemlem, hogy saját blogom legyen. Mert én már írtam egy mesekönyvet! És nemsokára meg is fog jelenni az én mesekönyvem. Abból majd azt is megtudhatjátok, hogyan lettem egyszerű Drazséból Dr. Drazsé.

Csak várjatok türelemmel, és minden titokra fény derül.

Vízivadász

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: