Képzeljétek, én is kaptam ajándékot Karácsonyra!
Nézzétek csak, milyen ügyesen bontottam ki!
Képzeljétek, én is kaptam ajándékot Karácsonyra!
Nézzétek csak, milyen ügyesen bontottam ki!
Boldog Karácsonyt kívánnak
a népszigeti Életmód Klub tagjai
(köztük persze én is, dr. Drazsé 🙂
Én még az életemben nem voltam benne a televízióban! Általában otthon szoktam nézni anyáékkal, bár, hogy őszinte legyek elég hamar megunom. Olyankor átmegyek a másik szobába és befekszem a függöny alá és alszom egy jót. Csak akkor jövök ki újra, ha mondjuk ugatást hallok a tévéből. De ez elég ritkán fordul elő. És persze soha nem értettem, hogy azok a kutyák hogy kerülnek bele a tévébe. Már megnéztem a tv háta mögött is, hátha oda bújtak. De nem. És látom meg hallom őket, de szaguk egyáltalában nincs. Nagyon furcsa dolog ez.
Fotó: ATV.hu
De ma ÉN voltam a tévében. Anyával bementünk egy nagy épületbe, az volt ráírva, hogy ATV. Ezt anya mondta meg nekem. Ebben az ATV-ben bementünk egy nagyon furcsa szobába, amelyikben mindenféle masinák voltak. Anya szerint kamerának hívják őket. Anya beszélgetett egy Rónai Egon nevű bácsival. RÓLAM beszéltek! Meg a MESEKÖNYVEMRŐL! De én nem nagyon tudtam figyelni rájuk, mert az egyik olyan izé, kamera, vagy mi, az folyton izgett-mozgott az orrom előtt. Nekem meg muszáj volt azt bámulni, ahogy jobbra-balra mászkált.
Már a mesekönyvembe is beleírtam, elképzelésem sincsen arról, hogyan tud anya ilyen sok rádióban beszélni egyszerre. Mert beszélni azt tud, de egyszerre ennyi helyen?!
Most pedig meg is hallgattam, a Pásztor Magdi nénivel csevegett. Na, persze, már megint rólam.
Ti is meghallgathatjátok, ha ide kattintotok!
Kép: 168 óra online
Sziasztok Mindenki!
Nagyon jó volt a könyvbemutató! Anyának igaza volt, tényleg hazaértünk arról a Hajdú Szobosz Lóról. És rengeteg ember volt ott! Én meg anya mellett feküdtem szemben a sok-sok emberrel és mind ENGEM néztek. Anya meg közben egy-egy jutalomfalatot dugdosott nekem oda, hogy maradjak szépen nyugton. Nyugton is maradtam, mert, mint tudjátok, rendkívül okos vagyok. És tudok viselkedni.
Ja, és nagyon sok barátom is ott volt! Amikor megláttam őket, akkor persze szerettem volna odarohanni hozzájuk, de anya észrevette és nagyon szigorú arcot vágott. Így aztán csak akkor randalíroztam egy kicsit – de már az előtérben – amikor Kókusz megérkezett. Na meg egy kicsit akkor is, amikor Mogyi is megjött. De amíg bent voltunk és Székhelyi József felolvasott az ÉN mesekönyvemből, addig borzasztó jó voltam. És figyeltem. Azt persze ti nem tudjátok, hogy mi a Székhelyi Művész Urat otthon csak simán Jocónak hívjuk. Mert ő anya unokatestvére. És azt mondta, mielőtt felolvasott, hogy én meg az ő unokaöccse vagyok. Nna, van nektek ilyen híres rokonotok?
Ha ide kattintotok, meg is nézhetitek, milyen gyönyörűen tud felolvasni a mi Művész Rokonunk!
Nem fogjátok elhinni! Valami Hajdú Szobosz Lón vagyunk anyáékkal. Ez persze még nem lenne rossz – bár nem igazán tudom, milyen ló ez a Hajdú Szobosz, és miért van neki két vezetékneve – ha nem holnap lenne a KÖNYVBEMUTATÓM!
De holnap lesz! Ezek meg itt nyugodtan úsznak, szaunáznak, és nem törődnek vele, hogy én halálra izgatom magam.
És csak holnap akarnak hazamenni! És ha nem érünk haza? Tudják ezek egyáltalán mennyi ideig tart innen hazaérni? Anya azt mondja, bőven otthon leszünk már délre. Hát nagyon remélem, hogy igaza van! Mert én ½ 6-kor akkor is ott leszek a Tátra u. 20/b-ben, az Újlipótvárosi Klub Galériában, ha gyalog kell innen hazaügetnem! Vagy ezen a Szobosz lovon! Ugye jöttök ti is?
Legutóbbi hozzászólások